Ausztrália lakott területein messze kívûl él a kihalás szélén álló erszényes nyúl (angol neve: bilby). Megmentésért 20 évvel ezelõtt indult a küzdelem. Akkor ugyanis Queensland nyugati részére utazott egy kutatócsoprt és felmérést készítettek. A nagyobb õshonos állatok túl tudták élni a gabonaföldek valamint a marha- és juhtenyésztõk terjeszkedését. Nem úgy az erszényes nyúl, mely eltûnt a vidékrõl és a távoli nyugatra szorult vissza. A Simpson sivatag szélén is csak néhányat találtak belõlük. A megjelenése nagyon ritka. Üregekban él. Kimondottan éjszakai állat, pókokkal, bogarakkal és szöcskékkel táplálkozik. Gumókat, rovarlárvákat is eszik, melyet a földbõl ás ki. Hosszú orra és nagy fülei vannak. Nehezen szaporodik, mert az élõhelye elég kietlen.
Viszont a Currawinya Nemzeti Park sokkal inkább megfelel élõhelynek. Peter McRae zoológus álma az volt, hogy itt új erszényes nyúl populációt hoz létre, mely 3-4000 egyedet tartalmaz. Segítségére Frank Manthey volt, aki rangidõs parkõr.
Korábban a bilby Ausztrália területének kb. 70 %-át benépesítette. Ám 1859-ben minden megváltozott. Victoria államban egy farmon 24 európai üregi nyulat engedtek szabadon, hogy az úri emberek vadászhassanak. Ennek az lett a következménye, hogy jócskán elszaporodtak. Alig 10 évvel ez után, már több, mint 2 millió példányt ejtettek el a vadászok. 1870-ben a nyulak átözönlöttek Új-Dél Wales határán, fel északi irányba. 15 évvel késõbb elérték Queenslandet is. 1900-ra pedig már Ausztrália nagy részét meghódították. Gyorsabban elszaporodtak, mint más behurcolt, nem odavalósi emlõs. Az üregi nyulak letarolták a földet, és tönkre tették a változatos növényzetet. Ráadásul rókák, elvadult macskák is jöttek utánuk. Így az erszényes nyúl a kihalás szélére került.
150 év után Ausztrália minden nyolcadik õshonos emlõse kihalt. A bilby meg közel került a kihaláshoz. Peter és Frank olyan helyet akartak, ahol nincsenek rókák, dingók, sem elvadult macskák. A területet azonban körbe kellett keríteniük, mely rengeteg pénzbe került. A kerítésnek hosszúnak, magasnak kellett lennie.

Charleville, Frank és Peter székhelye nem gazdag város, de az idegenforgalma jelentõs. Frank ezt használta ki, és a turisták támogatását kéri. Emléktárgyak, söralátétek, sapkák, pólók, értékesítése, elõadások tartása iskolákban, stb. folyik. Aztán nemzeti alapítványt kellett létrehozni, mivel a kerítés megépítését 250.000 dollárra becsülték és az eddig befolyt anyagi javak kevésnek bizonyultak. Az alapítvány 1999 márciusában jött létre. A rádióban is bejelentették, így futótûzként terjedni kezdett a hír.
Aztán jött még egy ötlet, hogy mi lenne, ha a húsvéti csoki-nyúl erszényes nyúl lenne. Aztán siker koronázta ezt is, minden eladott csoki-erszényes nyúl után 50 centet kap az alapítvány.
2000-ben kezdõdött meg a kerítés építése, mivel összejött hozzá a pénz. 1 év alatt meg is épült.
A távlati tervek között szerepel több, kihalásra ítélt állat megmentése és az, hogy a Currawinya Nemzeti Park részeivé váljanak az erszényes nyulak.

 

Forrás: National Geographic - Egy hét Ausztráliában